A koncert… alapvetően jó volt. Jó volt újra hallani a régi dalokat (Duj duj, Ibrahim, Mig mig, Maren ma, Nakelavishe), és a Mahala Rai Banda új dalait. Jó volt Florentina Sandu, nagy volt Jony Iliev, és Esma Redzepova… még mindig fantasztikus a hangja, a kisugárzása. Kicsit hiányzott nekem a Fanfare Ciocarlia, de ígérem, többet nem emlegetem őket ennek kapcsán. :)

És sikerült 8 kollégámat is “elrángatni”, úgy tűnt tetszett nekik.

Ui: Ja, az Oláh Gipsy Allstars előtt is le a kalappal.

2010. április 9-én fellépnek a MüPában, és ugyan a Fanfare Ciocărlia helyét átvette a mostanában felfutó Mahala Rai Banda (az én elfogultságom a Fanfare Ciocărliaval pedig közismert), biztos vagyok benne, hogy az új felállásban is nagy hangulatot fognak teremteni, amint azt a mellékelt klipek is mutatják.

Szóval… aki el tud jönni, ne hagyja ki, felejthetetlen estében lesz része. :)

És megérte. A hangosítás ugyan pocsék volt, a színpadi világítás meg szinte nulla (ISO1600-on és f1.8-on is alig lehetett fotózni); de a hangulat… Amikor a koncert előtt a fiúk az öltözőben örömzenélésbe kezdtek (Rădulescu énekelt, a többiek meg nyomták alá a zenét) már lehetett sejteni, hogy jó lesz, de aztán kiderült, hogy külön készültek a horvát közönségnek pár olyan dallal, amit nem szoktak játszani, de a helyiek ismerik. Így a Bubamara, Nicoleta (Mesecina), Ederlezi mellett – többek között – elhangzott a Ya Rayah, amit egyszer már hallottam élőben Rachid Taha koncertjén, meg Shantel és Boban Markovic közös előadásában egy Radio Café CD-n.

És a további újdonságok: láthattam még megjelenés előtt a Born to be Wild-ra készült klipet (ez a dal hallható a Borat c. film soundtrackjében), ami szerintem nagyon jó lett, Cimai meg a többiek sokat ökörködnek benne, illetve kiderült, hogy jövőre készül egy Fanfare Ciocărlia vs. Boban Markovic Orkestar közös turné, amelynek állomásai Bukarest és Belgrád után Budapest (talán éppen a Sziget Fesztiválon?), Bécs, London lesznek. Ha abból indulok ki, hogy a tavalyi Szigeten látható Brotherhood of Brass, azaz Boban Markovic és Frank London közös koncertje milyen jó volt, akkor el tudom képzelni, hogy ez meg egészen fantasztikus lesz: Boban és Marko az egyik oldalon, a Fanfare Ciocărlia a másik oldalon, és mindkét csapat megpróbál bizonyítani, hogy ők nyomják jobban a balkáni talpalávalót… Nyammm!

A Rammstein pedig… nagyon jó volt a koncert, bár sok dalt játszottak az új lemezről, amit nem ismerek/szeretek annyira (még?), és talán nem is volt annyira látványos, mint az 5 évvel ezelőtti koncert sorozat, amit a Völkerball DVD örökített meg. De jó volt, mindenképpen megérte. A régi dalok közül elhangzott a Links 2-3-4, a Du hast, az Ich will, a Feuer frei!, a Sonne, az Engel, Weisses Fleisch, Du riechst so gut, Keine Lust, Benzin, az újak közül a Rammlied, Ich tu dir weh, Haifisch, B******, Frühling in Paris, Pussy (legalábbis ezek rémlenek).

Vicces volt látni azokat a figurákat, akik a Pussnál úgy tomboltak, mint akik végre megkapták azt, amiért jöttek, de a Du hastnál csodálkozva forgatták a fejüket, hogy jééé, ezt mindenki énekli… Amúgy a Du hast tegnap is jól szólt, kb. így:

Szóval jó volt, de én azért örülök, hogy a többi nagy kedvencemet nem stadionokban, óriási arénákban hallhatom, hanem kis klubokban, amelyeknek szerintem összehasonlíthatatlanul jobb a hangulatuk.
Ja, és furi volt, hogy nem volt nálam fényképezőgép; agyban azért készítettem pár instant favot. :)